reblog

Ha én akkor megfogadom ezt a tanácsot, amikor életemben először hallottam, most valószínűleg nem állna annyiszor égnek a hajam eme bizonyos kijelentések következtében, mint áll manapság. Történik mindez úgy, hogy egyébként a hajvasaló, hajszárító, hajlakk hármas minden nap érintkezik a rakoncátlankodó tincseimmel…

Boldog ember az, aki nem ítélkezik elhamarkodottan. Így ugyanis logikailag kizárt elhamarkodott kijelentéseket tenni. Ám az olyanok, mint én, hajlamosak vagyunk címkézni, és ennek következtében meggondolatlanul kijelenteni ezt-azt, hogy ezeket aztán legyen lehetőségünk nagyon, de nagyon megbánni.

Kezdve a történet legelején, Isten megteremtette a férfit, majd közvetlenül utána a nőt. Ádámnak, és Évának nevezte el őket. Az első férfi és az első nő, vagy ha nagyon ki akarnám sarkítani, akkor a férfi és a nő. Mindenki más csak továbbfejlesztett változat. Ez pedig, tudván, amit tudunk - nevezetesen, hogy Ők ketten 100%-ban felelősek a Paradicsomon kívüli életünkért -, megmagyarázza azt, hogy hogyan, és főleg miért kell alkalmazkodnunk a tökéletesnek semmiféleképpen nem nevezhető világhoz, és a világ problémáihoz. Félreértés ne essék, valahol örülök annak, hogy nem egy tökéletes világban élünk, hiszen akkor nem lennénk sem talpraesettek, sem fifikásak. Abban a világban csak lennénk bele a semmibe, tét és következmények nélkül. Abban a világban nem lennének következményei a meggondolatlan kijelentéseknek, még akkor sem, ha tudjuk, de legalább is sejtjük, hogy a kényszer – világunk a maga módján valahol tökéletes.  Tökéletes, de nem annyira, hogy bármit mondhassunk.

Bit.

Mértékegység. Minden férfi 1 bites aggyal rendelkezik. Ez volt életem első, korszakalkotó, és idáig legnagyobb megállapítása. 5 évvel ezelőtt történt, első egyetemen töltött évem alatt. Egy nagyon kedves barátnőmmel, éjfél magasságában ültünk a kollégium konyhájában. Akkoriban mindketten magánéletünk legalacsonyabb fekvésű padlójának fényezését csodáltuk a lehető legközelebbi látótávolságból, és hogy rövidre fogjam, ki voltunk bukva. Akkor azt gondoltuk, hogy örökre ezen a padlón fogunk fetrengeni, és nincs az a férfi, aki miatt mi innen valaha is fel fogunk kelni, még akkor sem, ha mellesleg ez minden vágyunk. Kész szerencse, hogy az élet kegyes, és mindig hoz egy még mélyebb padlót, amit megcsodálhatunk nagyon közelről. Emiatt határozottan megéri felkelni, és megéri talpra állni…

Nőként ilyenkor az ember hajlamos (ne ferdítsünk, mindig ezt tesszük) a másik nemben keresni a hibát, ez alapján bölcsészként elkezdtünk nagy ívű filozófiai gondolatokat alkotni, és arra a korszakalkotó költői kérdésre próbáltunk korszakalkotó választ találni, hogy - szó szerint idézem:

,,Miért ilyen hülyék a férfiak?”

Ekkor minden kiesett a kezemből, felcsillant a szemem, széles mosolyra húzódott a szám, és felkiáltottam:

,,Mert csak 1 bites az agyuk!”

Megemlítendő, hogy azon a bizonyos januári éjjelen nem csupán megszületett a korszakalkotó megállapítás, de tekintélyt parancsolóan tettem egy olyan kijelentést, melyben 100%-ig nem-bölcsész kifejezések foglaltak helyet. Született bölcsészként azt gondolom, ez teljesítmény. Ezt gondolta az a két nem-bölcsész is, aki akkor a helységben tartózkodott rajtunk kívül. Ők értékelték az általam használt kifejezést, a mondat többi részét azonban nemükre való tekintettel már sokkal, de sokkal kevésbé.

A kérdésre egyébiránt azóta sem találtunk értelmes, kielégítő választ sem együtt, sem pedig külön-külön.

De a lényeg, hogy ekkor megszületett a megállapítás! A nem-bölcsész és – a történeti hűség kedvéért – nem nőnemű kollégáink erre nekünk szegezték a filozófus kedvenc kérdését:

„Miért?”

Ádámhoz és Évához visszatérve, van egy nagyon, de nagyo

n aranyos kis történet, mely bugyuta ugyan, de ennél hűebben és tökéletesebben nem tudnám összefoglalni a lényeget:

Annyira, de annyira egyértelmű, hogy normál körülmények között erre azt mondanám, hogy „no komment…” Azonban itt megköveteli a szituáció, hogy körbejárjam a témát. Az első tisztázandó dolog ezen párbeszéddel kapcsolatban, hogy mikor zajlott le. Ama bizonyos almával, és almafával kapcsolatos intelem előtt, avagy utána. Előbbi esetben ugyanis Éva direkt tolt ki a jövő nemzedékével, és semmissé tette a megállapításomat, még azelőtt, hogy érdemben elemezhettem volna. Ebből egyenesen következik, hogy az alma-történet után kellett, hogy megkapja az ajándékot, és mivel az információnak ez esetben nem volt hol elraktározódnia, Éva hibázott, de ez esetben bocsánatos bűnt követett el.

(A bit információegység. El lehet ,,raktározni”, de ehhez szükséges egy tároló hely. Ez az agy.)

Száz szónak is egy a vége, Éva utólag kapott lehetőséget a gondolkozásra, de az alma leszedetett, önhibáján kívül. A férfiak meg tudnak állva pisilni.

Nőként, autóutak, erdőszélek látogatása során hányszor, de hányszor kívántam azt, hogy bárcsak lennék férfi, és bárcsak ne kellene levetkőzni, ha mást nem, legalább mínusz 20 fokban!

Tegye a szívére a kezét, és úgy mondja, hogy Ön nem kívánja ezt minden egyes ilyen, vagy ehhez hasonló szituációban. Nincs nő, aki ezt elmondaná, és nincs nő, aki ne kívánta volna élete során legalább 100x ugyanezt.

Ez egy történet. Ismert szereplőkkel, és ismert végeredménnyel. Az elhamarkodott kijelentést Ádám tette, így mi, nők nem tudunk állva pisilni, de cserébe csoportosan járunk a mosdóba. Ez nem sztereotípia, ez tény. Fekete-fehér, száraz tény. Aki még nem járt nyilvános női mosdóban, annak elképzelése sincs a következőkről. Eleve édesanyáink intő tanácsával a fejünkben létezünk, azaz, nem ülhetünk le. Nincs kivétel, nincs de ha, nincs semmi, csak szimplán a ,,póz”. És ezek mellett nincs kilincs, nincs akasztó, nincs wc papír, és mostanában gyakran világítás sem, arról pedig már réges-régen lemondtam, hogy szappan legyen…. És ha egy nincs, akkor a többi sincs. Ezen az akadálypályán átlibbenni barátnő-kíséret nélkül matematikai és fizikai lehetetlenség. Nyilván mindenki tudja, hogy ez télen, 56 réteg ruhában még izgalmasabb. És akkor a magas sarkú cipőről még nem is szóltam egy szót sem. Mint ahogy arról sem, hogy egy női mosdóban kilométeres sor van. Nem bizonyos időpontokban, hanem mindig. Igaz, én a közelmúltban részt vettem egy rendezvényen, ahol rajtam kívül 4 nő volt jelen, és mindenki más férfi volt, így életemben először - és gyaníthatóan egy jó ideig utoljára -, volt szerencsém megélni, hogy egy teremtett lélek nem volt előttem a sorban. Milyen sorban, a környéken! S mivel én az apró, jelentéktelennek tűnő dolgoknak is kitörő lelkesedéssel vagyok képes örülni, eme fegyvertényt is öklömet rázva, és ujjongva nyugtáztam. Nekünk, nőknek ilyen akadálypálya az életünk, pedig még csak nem is különleges dologról van szó.

Másik oldalról viszont, tiszta szívemből örülök annak, hogy Éva így döntött. Mert hiába tűnik úgy a történetből, hogy Ádám döntött először, ez valójában nem így történt: Éva hagyta, hogy Ádám azt higgye, hogy ő választott.

Éva értelemszerűen nem tudta, nem is tudhatta, hogy mi Isten másik adománya, viszont nőként rendelkezik egy képességgel, amivel a férfiak nem rendelkeznek: ezt a képességet női megérzésnek hívják…