Őszintén nem tudom, milyen lehet úgy leélni egy életet, hogy négy évente 2 hétig ne minden gondolata és lélegzetvétele öt karikáról szóljon. Sajnálom azokat az embereket, akik nem tudják milyen érzés remegő térdekkel drukkolni akkor, amikor 4 évente (nyári) olimpiát rendeznek.
,,De mit lehet azon nézni?” Azt nem magyaráznám, hogy magyarként mit… De bizonyos sportágakat, és sportolókat csak és kizárólag az olimpián tudok nézni, és én, aki imádja minden formáját mindennek, ilyenkor erre rendezkedek be, és alárendelek mindent. Mert át akarom élni.
( kép forrása: index.hu)
A vívás is ilyen. Ez az a sport, melyben a legeredményesebbek vagyunk az olimpiákon. Mindig mindenki azt mondja, hogy már az hatalmas dolog, ha valaki szerepelhet az olimpián. Ám az az igazság, hogy minden sportoló olimpiai bajnok akar lenni, és nem akarja beérni ,,csak” a részvétellel.
Szász Emese gyakorlatilag annyira kilóg a magyar női párbajtőrvívók közül, hogy itthon nem igazán van ellenfele. Viszont a 2x-es olimpiai bajnok Nagy Tímea okozta űr… Na, azzal nem lehet egyszerű együtt élni, pláne nem versenyezni.
Egy kiváló vívó, egy végtelenül szimpatikus ember, egy igazi sportember, akire úgy emlékezne a magyar sportvilág, mint egy hatalmas ígéretre.
De!
Gyakorlatilag az utolsó pillanatban harcolta ki a jogot, hogy harmadszor is részt vegyen az olimpián. 33 évesen, közelebb a pályafutása végéhez, mint az elejéhez, érmet akart nyerni. Olimpiai érmet. Méltó rá. Ha másért nem a kitartásáért, az alázatosságáért, és a hozzáállásáért. De ezekért nem osztanak helyezést.
2016. augusztus 6-án ihletett állapotban vívott. Bár, bevallom őszintén az első asszó első három perce alatt azért megfagyott bennem a levegő… De szerencsére teljesen simán jutott a 16 közé. Aztán a 8 közé. Olyan magabiztossággal és olyan vagányul vívott, hogy nem lehetett nem arra gondolni, hogy itt valami nagyon nagy dolog történhet. A negyeddöntőben is hanyag eleganciával vívott, mi pedig készülhettünk az elődöntőre. Teljesen sima volt.
A döntőben az olaszok világbajnoka várta. Nekem meg remegett a térdem. Pláne akkor, amikor 10-6 volt oda. Teljesen más meccs volt ez, mint az előzőek. Itt nem azért nyer valaki, mert jobb vívó, hanem azért, mert elbírja a terhet. Egyszer csak 12-11 lett oda. És akkor jött az egyenlítő tus! Horváth Mariann extázisban közvetített. 14-12 volt ide, mikor a kommentátor érthető okokból elfogultan kiabálta, hogy EGY, EGY, EGY, EGY TUS!!! Meg kell, hogy legyen, meg kell, hogy legyen… Együttes találat! SZÁSZ EMESE A SÍRBÓL VISSZAHOZVA FORDÍTOTTA MEG ÉLETE LEGFONTOSABB MÉRKŐZÉSÉT, ÉS NYERTE MEG MAGYARORSZÁG ELSŐ ARANYÉRMÉT A 2016-OS JÁTÉKOKON!
Eddig is csak egy nemzet volt, aki 2 aranyat nyert az olimpián női párbajtőrben… Most már csak egy van, amelyik hármat! Emberi ésszel felfogatatlan mennyiségű munka és lemondás van egy-egy érem mögött, és aki megnyeri, az 100%-ig megérdemli, de talán nem bántok meg senkit, ha nekem most ez a legfényesebb!
Tegyük a szívünkre a kezünket, azon túl, hogy magyarként vágytunk rá, racionálisan nem gondoltuk. Mi nem gondoltuk! Szász Emese pedig gondolta, és köszönte szépen, meg is csinálta!
Köszönjük, Emese!
Ezzel a sporttörténelmi sikerrel nem úgy fogunk rá emlékezni, hogy egy vívó, aki érmeket nyert világversenyeken, hanem győztesként!
Nagymamámat sírva hívtam fel. ,,Láttad?” – kérdeztem! ,,Láttam, persze, de ki az a Szász Emese, mert eddig nem nagyon hallottam róla.'' ( Pedig nagyi teljes mértékben képben van olimpiatörténetből.)
Kérem tisztelettel: Szász Emese a 2016-os olimpia női párbajtőrvívásának olimpiai bajnoka!
(kép forrása: index.hu)
#Rio2016 #szaszemese #aranyérem #veletekvagyunk
